Meglepő módon tanítani és adni is tud ez a betegség. Tudom, hogy első olvasásra ez nagyon furcsán hangzik. Amikor 1 év elteltével várakoztam a 2. műtétre, olyan érzésem volt, hogy elsőre valamit nem értettem meg az életemben, millió kérdés záporozott a fejemben, hogy MIÉRT…? Hiszen az első műtét emlékeit még ki sem heverve, máris jön a következő. Mit nem látok, mit nem értek? Aztán egy belső sugallat hatására jelentkeztem önkéntesnek az "Együtt könnyebb" Női Egészségért Alapítványhoz . Bár nem tudtam miben tudok majd segíteni, csak azt érzetem, hogy szeretnék. Hívást érzetem egy közösség felé, ahol “otthonra” lelhetek ezzel a betegséggel. Ebben a közösségben kaptam egy igazi endonővért, akiért örökké hálás leszek. Egy olyan barátot, lelki társat akivel fél szavakból is megértjük egymást.